A Budapesti Vándor Kórus 2012-ben is megszervezte karnagyi kurzusát, amely Budapesti Vándor Műhely címen az október egyik kiemelkedő budapesti kóruseseménye. A felhívás megjelenik az internet releváns portáljain, a megfelelő intézményekben plakáton – a szervezők tehát igyekeznek ismertté tenni a megszokott eszközökkel. A jelentkezők három csoportba sorolt kilenc műből választhatnak, csoportonként egyet-egyet, és előre megjelölik, mit szeretnének vezényelni a nyilvános záró hangversenyen. A három csoport közül az egyik az aktualitásokhoz igazodik: tavaly három Liszt-, idén három Kodály-mű alkotott egy csoportot a háromból.
A szakmai munkát két zongora illetve a Budapesti Vándor Kórus mellett a kórus Artisjus-díjas karnagya, Németh Zsuzsanna és az ELTE Ének-zene Tanszékének docense, a Liszt-díjas dr. Mindszenty Zsuzsánna (a KÓTA frissen megválasztott elnöke) irányítja. A munka nagyon intenzív, ám igencsak családias hangulatban folyik. A háromnapos kurzus elmaradhatatlan eleme egy, a kórusmuzsikához, a kórusénekléshez szorosan kötődő előadás is. Ezúttal Mindszenty Zsuzsánna beszélt Van-e jó módszer – avagy hová lett az éneklő kedv? címmel az éneklési kedv világszerte tapasztalható csökkenéséről és annak vélhető ellenszeréről.
A kurzuson résztvevők valamennyien főiskolát végzett (vagy éppen a mesterképzésben résztvevő) karnagyok voltak. A Budapesti Vándor Műhely határon túli magyar fiatalok számára hirdetett ösztöndíjával Hermann Szabolcs érkezett a kolozsvári Zeneakadémiáról. Baranyai Anna az Esterházy Károly Főiskola mesterképzős növendéke, Szeimann Zsuzsanna középiskolában tanít Tatabányán és a Bárdos Lajos Vegyeskar karnagya, Vadányi Orsolya a székesfehérvári Szent István Gimnázium tanára és karvezetője. Mindannyian nagy sikerrel vezényeltek egy-egy művet az október 14-i záró koncerten, ahol a Budapesti Vándor Kórus szólamvezetői is megmutathatták magukat karnagyi minőségben.
Az érem másik oldalát maga a kórus alkotta, amely már többször bizonyította, hogy mind felkészültségét, mind emberi oldalát tekintve profi módjára áll helyt akkor is, ha nem saját karnagya dirigálja. Ezúttal is kellemes meglepetést okozott az a felkészültség, figyelem és rugalmasság, amelynek birtokában a vezénylők szabadon, saját elképzeléseik szerint formálhatták a technikailag maximálisan előkészített, biztonságos tudással felvértezett darabokat. És – nem utolsó sorban – élvezhették azt az odaadást, bizalmat és szeretetet, amely minden kívülállót rabul ejt, aki a Budapesti Vándor Kórussal ilyen jellegű kapcsolatba kerül. Mondhatná bárki, hogy ez így természetes, ám a gyakorlat többnyire mást mutat.
A kortárs magyar muzsika iránt évtizedek óta elkötelezett Budapest Vándor Kórus, amely kétévente ír ki zeneszerzői pályázatot és a nyertes művet kiadja, bemutatja és repertoáron tartja, nagy boldogsággal regisztrálta, a hogy a záró hangversenyen megjelent a meghívást elfogadó Csemiczky Miklós, akinek Pater noster című darabját Bangó Viktória vezényelte. A művet többször énekelte már nagy sikerrel a kórus. Az előadás ezúttal is nagyon jól sikerült, amit a szerző maga is megerősített.
A Műhelyről további képek a Galéria „Fellépések” mappájában találhatók.
Budapesti Vándor Műhely – a kurzus két oldala
A közmondás eredeti formája valóban az, hogy az érem két oldala, és többnyire az igazság(osság) nagyon is relatív voltára utalnak vele. Érdemes azonban arról is beszélni időnként, hogy egy-egy esemény, munkafolyamat szereplői milyen kölcsönhatásban lehetnek egymással?
A Budapesti Vándor Kórus 2012-ben is megszervezte karnagyi kurzusát, amely Budapesti Vándor Műhely címen az október egyik kiemelkedő budapesti kóruseseménye. A felhívás megjelenik az internet releváns portáljain, a megfelelő intézményekben plakáton – a szervezők tehát igyekeznek ismertté tenni a megszokott eszközökkel. A jelentkezők három csoportba sorolt kilenc műből választhatnak, csoportonként egyet-egyet, és előre megjelölik, mit szeretnének vezényelni a nyilvános záró hangversenyen. A három csoport közül az egyik az aktualitásokhoz igazodik: tavaly három Liszt-, idén három Kodály-mű alkotott egy csoportot a háromból.
A szakmai munkát két zongora illetve a Budapesti Vándor Kórus mellett a kórus Artisjus-díjas karnagya, Németh Zsuzsanna és az ELTE Ének-zene Tanszékének docense, a Liszt-díjas dr. Mindszenty Zsuzsánna (a KÓTA frissen megválasztott elnöke) irányítja. A munka nagyon intenzív, ám igencsak családias hangulatban folyik. A háromnapos kurzus elmaradhatatlan eleme egy, a kórusmuzsikához, a kórusénekléshez szorosan kötődő előadás is. Ezúttal Mindszenty Zsuzsánna beszélt Van-e jó módszer – avagy hová lett az éneklő kedv? címmel az éneklési kedv világszerte tapasztalható csökkenéséről és annak vélhető ellenszeréről.
A kurzuson résztvevők valamennyien főiskolát végzett (vagy éppen a mesterképzésben résztvevő) karnagyok voltak. A Budapesti Vándor Műhely határon túli magyar fiatalok számára hirdetett ösztöndíjával Hermann Szabolcs érkezett a kolozsvári Zeneakadémiáról. Baranyai Anna az Esterházy Károly Főiskola mesterképzős növendéke, Szeimann Zsuzsanna középiskolában tanít Tatabányán és a Bárdos Lajos Vegyeskar karnagya, Vadányi Orsolya a székesfehérvári Szent István Gimnázium tanára és karvezetője. Mindannyian nagy sikerrel vezényeltek egy-egy művet az október 14-i záró koncerten, ahol a Budapesti Vándor Kórus szólamvezetői is megmutathatták magukat karnagyi minőségben.
Az érem másik oldalát maga a kórus alkotta, amely már többször bizonyította, hogy mind felkészültségét, mind emberi oldalát tekintve profi módjára áll helyt akkor is, ha nem saját karnagya dirigálja. Ezúttal is kellemes meglepetést okozott az a felkészültség, figyelem és rugalmasság, amelynek birtokában a vezénylők szabadon, saját elképzeléseik szerint formálhatták a technikailag maximálisan előkészített, biztonságos tudással felvértezett darabokat. És – nem utolsó sorban – élvezhették azt az odaadást, bizalmat és szeretetet, amely minden kívülállót rabul ejt, aki a Budapesti Vándor Kórussal ilyen jellegű kapcsolatba kerül. Mondhatná bárki, hogy ez így természetes, ám a gyakorlat többnyire mást mutat.
A kortárs magyar muzsika iránt évtizedek óta elkötelezett Budapest Vándor Kórus, amely kétévente ír ki zeneszerzői pályázatot és a nyertes művet kiadja, bemutatja és repertoáron tartja, nagy boldogsággal regisztrálta, a hogy a záró hangversenyen megjelent a meghívást elfogadó Csemiczky Miklós, akinek Pater noster című darabját Bangó Viktória vezényelte. A művet többször énekelte már nagy sikerrel a kórus. Az előadás ezúttal is nagyon jól sikerült, amit a szerző maga is megerősített.
A Műhelyről további képek a Galéria „Fellépések” mappájában találhatók.
A Budapesti Vándor Kórus 2012-ben is megszervezte karnagyi kurzusát, amely Budapesti Vándor Műhely címen az október egyik kiemelkedő budapesti kóruseseménye. A felhívás megjelenik az internet releváns portáljain, a megfelelő intézményekben plakáton – a szervezők tehát igyekeznek ismertté tenni a megszokott eszközökkel. A jelentkezők három csoportba sorolt kilenc műből választhatnak, csoportonként egyet-egyet, és előre megjelölik, mit szeretnének vezényelni a nyilvános záró hangversenyen. A három csoport közül az egyik az aktualitásokhoz igazodik: tavaly három Liszt-, idén három Kodály-mű alkotott egy csoportot a háromból.
A szakmai munkát két zongora illetve a Budapesti Vándor Kórus mellett a kórus Artisjus-díjas karnagya, Németh Zsuzsanna és az ELTE Ének-zene Tanszékének docense, a Liszt-díjas dr. Mindszenty Zsuzsánna (a KÓTA frissen megválasztott elnöke) irányítja. A munka nagyon intenzív, ám igencsak családias hangulatban folyik. A háromnapos kurzus elmaradhatatlan eleme egy, a kórusmuzsikához, a kórusénekléshez szorosan kötődő előadás is. Ezúttal Mindszenty Zsuzsánna beszélt Van-e jó módszer – avagy hová lett az éneklő kedv? címmel az éneklési kedv világszerte tapasztalható csökkenéséről és annak vélhető ellenszeréről.
A kurzuson résztvevők valamennyien főiskolát végzett (vagy éppen a mesterképzésben résztvevő) karnagyok voltak. A Budapesti Vándor Műhely határon túli magyar fiatalok számára hirdetett ösztöndíjával Hermann Szabolcs érkezett a kolozsvári Zeneakadémiáról. Baranyai Anna az Esterházy Károly Főiskola mesterképzős növendéke, Szeimann Zsuzsanna középiskolában tanít Tatabányán és a Bárdos Lajos Vegyeskar karnagya, Vadányi Orsolya a székesfehérvári Szent István Gimnázium tanára és karvezetője. Mindannyian nagy sikerrel vezényeltek egy-egy művet az október 14-i záró koncerten, ahol a Budapesti Vándor Kórus szólamvezetői is megmutathatták magukat karnagyi minőségben.
Az érem másik oldalát maga a kórus alkotta, amely már többször bizonyította, hogy mind felkészültségét, mind emberi oldalát tekintve profi módjára áll helyt akkor is, ha nem saját karnagya dirigálja. Ezúttal is kellemes meglepetést okozott az a felkészültség, figyelem és rugalmasság, amelynek birtokában a vezénylők szabadon, saját elképzeléseik szerint formálhatták a technikailag maximálisan előkészített, biztonságos tudással felvértezett darabokat. És – nem utolsó sorban – élvezhették azt az odaadást, bizalmat és szeretetet, amely minden kívülállót rabul ejt, aki a Budapesti Vándor Kórussal ilyen jellegű kapcsolatba kerül. Mondhatná bárki, hogy ez így természetes, ám a gyakorlat többnyire mást mutat.
A kortárs magyar muzsika iránt évtizedek óta elkötelezett Budapest Vándor Kórus, amely kétévente ír ki zeneszerzői pályázatot és a nyertes művet kiadja, bemutatja és repertoáron tartja, nagy boldogsággal regisztrálta, a hogy a záró hangversenyen megjelent a meghívást elfogadó Csemiczky Miklós, akinek Pater noster című darabját Bangó Viktória vezényelte. A művet többször énekelte már nagy sikerrel a kórus. Az előadás ezúttal is nagyon jól sikerült, amit a szerző maga is megerősített.
A Műhelyről további képek a Galéria „Fellépések” mappájában találhatók.