VÁNDOR SÁNDOR
1901 – 1945
1901. július 28-án született Miskolcon Vándor (Venetianer) Sándor, aki orvos édesapjától kiegyensúlyozott, szellemi és erkölcsi értékeken nyugvó polgári hátteret, kiválóan zongorázó tanítónő édesanyjától ezen felül zenei tehetséget kapott útravalóul.
Abszolút hallása volt, minden figyelmét a muzsika kötötte le, nem volt kétséges, hogy zenei pályára lép. Érettségi után Berlinbe, majd Lipcsébe utazott, hogy ott folytassa tanulmányait. Később korrepetítor volt különböző olaszországi staggione-társulatoknál. Számos nyelvet beszélt, így a többnyelvű előadások súgója is volt. 1932-ben tért haza, ahol színházi korrepetítorként dolgozott előbb Sopronban, aztán szülővárosában, majd Budapestre költözött. 1935-ben első szerzői estjéről tudósítottak a lapok, amely a Zeneakadémia Kistermében volt.
A darabokban megnyilvánuló őszinte érzelmességről, dallamosságról és kulturáltságról szóló írásokból az is kiderül, hogy korábban Vándor több műve is díjat nyert külföldi pályázatokon. A német- és olaszországi évek alatt érdekes módon konfrontálódott zeneszerzői munkásságában az egymással egyébként nehezen vegyíthető francia impresszionizmus és német expresszionizmus nyelve. Vándor azonban távollétében is tájékozódott a Bartók és Kodály magyar népdalra épülő zenéjéről, s az új stílus érzékelhetően tetszett neki. Ez az irányzat még szembeötlőbben határozta meg kompozícióit azután, hogy 1936-ban elvállalta az újonnan alakult vegyes kar, a róla elnevezett Vándor Kórus vezetését.
Az énekkar művészi útját a zenei igényesség mentén határozta meg: a kórustagokkal egyenként foglalkozott, hogy műsorra tűzhesse a zenetörténet legmívesebb kóruskompozícióit Palestrinától a 20. századig. repertoáron tartotta Bartók és Kodály darabjait, ő maga is számos művet komponált, amelyek szövegét nagy gonddal válogatta magyar költők versei közül, és amelyekben mindig jelen volt a magyar népdal is. Az ő műhelyében alakult ki a kodályi pentatonizáló dallamvezetést a Hans Eislerre jellemző makacs ostinatóval ötvöző kórus-sanzon műfaja.Vándor Sándor természetesnek vette, hogy kórusával részt vegyen az 1939-es zeneakadémiai Bartók–Kodály-esten, a Hont Ferenc irányította Független Színpad előadásain. Több kórust is vezetett, legendák keringtek szakmai elhivatottságáról, emberségéről, műveltségéről és nem utolsó sorban jó humoráról. Szűkösen élt családjával, nyelvórákkal és korrepetícióval egészítette ki jövedelmét. A negyvenes években többször is elvitték munkaszolgálatra, s az ország különböző vidékeiről az ott gyűjtött népdalokkal tért vissza Budapestre. Végül 1944 novemberében Sopronbánfalvára hurcolták, ahol 1945. január 16-án életét vesztette. Halotti anyakönyvi kivonatában ennek okát bélbántalmakban határozták meg…
RÉVÉSZ LÁSZLÓ
1928 – 2003
Révész László Debrecenben született 1928. február 6-án. A Nemzeti Zenedében hegedűt és zeneszerzést tanult, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Viski János (zeneszerzés) és Vásárhelyi Zoltán (karvezetés) tanítványa volt. 1949-ben, még főiskolásként lett a Vándor Kórus dirigense, s egészen 1999-ig vezette a kórust, amelynek mind a mai napig örökös karnagya. 1956-ban szerezte meg középiskolai énektanári és karvezetői diplomáját. 1957-től a Munkásőrség Központi Kórusának művészeti vezetője volt, később az annak jogutódjaként működő Vám- és Pénzügyőrség Liszt Ferenc Férfikarát irányította. Kórusaival számos nemzetközi díjat nyert, turnézott velük Európa-szerte és a tengerentúlon is.
Műsorpolitkájával az alapító karnagy, Vándor Sándor nyomdokain haladt, amennyiben a reneszánsztól a kortárs szerzők műveiből válogatott kórusai számára. Számos új vegyes- illetve férfikari mű született felkérésére. Több alkalommal vezényelte a Magyar Rádió Énekkarát is. Karnagyi munkáját több lemez- és rádiófelvétel őrzi. 1960-ban a Magyar Rádió Szimfonikus rovatának vezetője lett. 1984-től néhány éven át a Rádió komolyzenei osztályának helyettes vezetője volt. 2003-ban hunyt el.
Kitüntetései: 1963 – Liszt Ferenc-díj, 1986 – Magyarország Érdemes Művésze
NÉMETH ZSUZSANNA
Zenei tanulmányait kilenc évesen kezdte a Székesfehérvári Állami Zeneiskolában, ahol zongora tanszakon tanult. A zeneelmélet iránti rajongása a tantárggyal való első találkozáskor kezdődött. Borlói Rudolf, Győrffy István, Hegyi István és Sári József olyan pedagógusok, akiknek zenei tudása, emberi hozzáállása örökre meghatározta és elősegítette további zenei eredményeit, előmenetelét. Zeneakadémiai évei alatt az is egyértelművé vált, hogy a kórussal való munka minden perce élvezetet jelent számára. Alakítani a hangzást, csiszolni a szöveget, megértetni a zenét, a harmóniai kapcsolatokat az éneklőkkel, dinamikai síkon is megjelentetni hosszabb akkordvonulatokat, akkordok hangjait értelmezni fontosabb és kevésbé fontosabb szempontból – mindezekhez hangképzési technikákat is hozzáfűzni, amiktől egy dallam vagy egy harmónia felhangdúsabban, ezáltal tisztábban szól. Eme cizellált egység elsajátításában az egyetemi évek alatt Tillai Aurél, Maklári József, Erdei Péter, és Párkai István szaktudására számíthatott. Kórusaival (Budapesti Vándor Kórus, Wesley Schola) való szakmai munka megadja számára azt a hármas egységet, amiben otthon érzi magát: a betanítási szakasz pedagógiai munkája, az elemzés, valamint a művészi megvalósítás.
2018 decemberében felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem önálló felkészülést igénylő DLA fokozatot megszerző karvezetés szakára, ahol doktori témája Károlyi Pál zeneszerző kórusműveinek áttekintése.
A szorosan értelmezett szakmai munka mellett valódi menedzsmenti feladatokat is ellát annak érdekében, hogy együttese a kórusélet minél több területén sikerrel szerepeljen.
Kitüntetései: 2010 Artisjus Zenei Alapítvány díja, 2019 Pro Artis Erzsébetváros