2022.10.14.
Nyílt nap az Erzsébetvárosi Civil Központban
Bemutatkoztunk. Október 14-én tartottak nyílt napot az Erzsébetvárosi Civil Központban, egy volt IBUSz-irodából átalakított kis helyiségben, amelyet a kerület önkormányzata a helyi civil szervezetek összefogására, elképzeléseik és programjaik megvalósítására hozott létre. Mint „őserzsébetvárosiak”, kis koncerttel tettük le névjegyünket a meghívottak előtt. A gyönyörű őszi időben kinyitottuk az ajtót és
hamarosan a Klauzál tér és Nagy Diófa utca környékén sétáló érdeklődőkkel bővült az esemény közönsége.
A műsor a Budapesti Vándor Kórus repertoárjának sokszínűségét reprezentálta: a
korok, stílusok, országok, nyelvek, hangulatok színes kavalkádját, mégpedig a
leginkább „fogyasztható” művek tükrében. Pitoni Cantate Dominójával kezdtük,
amelyet magyarul, majd latinul is elénekeltünk. Következett a kortárs litván Vytautas
Miškinis tiszta harmóniákkal operáló, andalító dallamokból építkező Gloriosa dicta
sunt című műve, utána a számos lett repertoárdarabunkból adtuk elő a
legpörgősebbet, Selga Mence népi motívumokból álló Neba maize pate nāca (azaz
Nincs ingyen kenyér) című, ritmushangszerekkel színezett kompozícióját.
Jelentős helyet foglalnak el repertoárunkban a magyar zeneszerzők alkotásai. Petrovics Emilt Németh Tibor verse ihlette egy igazi madrigálra (Játszik a szél), majd a szeretett népdalfeldolgozásokból szólalt meg kettő. Bárdos Lajos Nógrád megyei párosítókra írt fergeteges darabja, egy lassú verbunkos középrésszel (Széles a Duna), végül Birtalan József Somogy megyei népdalokat összefűző, igazi sikerszáma: Félre tőlem búbánat.
A vártnál népesebb publikum tapssal és éljenzéssel köszönte meg a valóban színvonalas produkciót.
2022.09.24.
Viva la musica!
Mintha minden visszatért volna a régi kerékvágásba… Szeptember közepén végre ismét kórustáborba mehettünk, ahol intenzív munkával készítettük elő az új évadot. És ez az új évad egy fantasztikus koncerttel kezdődött szeptember 24-én este 7-kor a Béke téri Szent László-templomban. Az első részben a cappella műveket vezényelt Németh Zsuzsanna karnagy, és mintha ott folytattuk volna hangzásban, megformálásában, ihletettségben, ahol július 2-án, a bécsi Stephansdomban abbahagytuk. Azt, hogy a kórus jól szólt, a zenei megformálások igényesek, a pianók fantasztikusak voltak, nem mi állítottuk, hanem az Óbudai Kamarazenekar amatőr és profi muzsikusai, akik az est második részében jutottak „szóhoz”. Gazda Péter karmester, mintegy átvezetésként egy Corelli-concerto grossót dirigált, majd – ugyancsak az ő vezényletével – Pergolesi Laudate pueri című, a 112. zsoltár szövegére írt motettája szólalt meg.
Virágvasárnap már átéltük azt a gyönyörűséget, amit egy ilyen csodálatos mű előadása jelent remekül felkészült hangszeresekkel és Pásztor Júliával, aki olyan tisztán, hajlékonyan, szinte éterien énekelte a darab szoprán szólóját, hogy sokaknak csalt könnyet a szemébe. Akkor is és most is. Kétségtelen, hogy az egyházi művek azért leginkább templomi környezetben érzik otthon magukat. S hogy mit adott a gyönyörűen interpretált gyönyörű művekhez a neogótikus építmény különleges akusztikája, azt nehéz szavakba önteni. Minden esetre az előadók és a közönség is ünnepi hangulatban állt fel az utolsó akkord lecsengése után.