Budapesti Vándor Műhely 2020

Mondhatnánk, hogy szerettük volna nagyobb csinnadrattával megünnepelni a 10. alkalommal megrendezett Budapesti Vándor Műhelyt és annak október 3-i záró hangversenyét. Nem kevés résztvevővel, óvatosan, kicsit távol állva egymástól, maszkban. De nem mondjuk, mert régen lépett ilyen eufórikus állapotban a kórus közönség elé, mint ezen a délutánon. Mert sikerült! Sikerült próbahelyiséget találnunk a Budapesti Művelődési Központ jóvoltából, ahol kipróbálhattuk és gyakorolhattuk a maszkban éneklést. Hozzászoktunk az erőteljesebb artikuláláshoz, a kicsit erősebb pianókhoz. És sikerült egy rangos, gyönyörű teret kapnunk a fellépéshez a Béke téri Szent László templomban, ahol a közönség soraiban sokan voltak, akik most hallottak minket először. És hála a fél év alatt kialakított gyakorlatnak, 212 ember követte online is az eseményeket. Könnyekig megható volt már maga a lehetőség, majd a koncertet követő taps és a sok-sok elismerés.

Két Horváth Márton Levente-darabbal (O vos omnes és O salutaris hostia) kezdtük a programot, a kórus előtt a lassan végzős Radi Bernadett és a Zeneakadémiát végzett Juhász János állt. Majd Tillai Aurél darabját, a Lauda Siont vezényelte a tbiliszi zeneakadémia egykori növendéke, szülőhazájában egyházi kórust vezető Sidamonidze Natia. Két magyar nyelvű magyar darab következett. Petrovics Emil csodaszép, Németh Tibor versére írt, Játszik a szél címűmadrigálját Herboly Bendegúz, a Szent László templom rezidens „zenemestere” dirigálta, Gárdonyi Zsolt népdalfeldolgozását, az Erdő erdőt pedig Derzsy Márk.

A hagyományoknak megfelelően ezután következett a két díjátadás. Azt a névre szóló tollat, amelyet a karnagy minden évben olyan kórustagnak ad át, aki szakmai munkájával és társadalmi szerepvállalásával kiemelkedőnek bizonyult, a 2019-ben nyújtott teljesítménye alapján Vizkeleti Beátának ítélte oda Németh Zsuzsanna. A Vándor Sándor és Révész László Emléke Alapítvány rangos díját idén Juhász Jánosnak nyújtotta át a kuratórium elnöke, Sassné dr. Berényi Eszter, kiemelve a díjazott szakmai munkáját, amellyel lehetővé vált, hogy a kórustagok otthon, segítő fájlok révén is tanulhassák a darabokat, aki hónapokon át szinte életben tartotta a társaságot a különféle, virtuális találkozók révén is megvalósítható próbákkal, közös éneklésekkel.

A díjátadó után Hajnal Éva lépett a kórus elé és vezényelte Orbán György Ave Mariáját, majd Sassné dr. Berényi Eszter vezetésével szólalt meg a lett Eriks Ešenvalds Lux aeterna című csodaszép alkotása. Igazi slágerrel ért véget a koncert, amikor Sass Boldizsár a litván Vytautas Myškinis Gloriosa dicta sunt című himnuszát dirigálta.

Mindent maszkban, mindent szépen, mindent boldogan!

Ünnepi hangverseny

„Elestem, emelj föl: ne hagyj el, meg ne ölj.” (Kányádi Sándor)

A Budapesti Vándor Kórus október 23-án énekelt másodszor közönség előtt ebben a szezonban. Az eseménynek nem lenne hírértéke, ha a körülmények nem jelentenének egyre növekvő akadályt a kórusok mindennapi életében. Szerencsére azonban a Budapesti Művelődési Központ átmeneti otthont adott az együttesnek és így a KÓTA felkérését is felkészülten fogadhatta az énekkar.

A Budapesti Vándor Kórus, a munkáját támogató egyesület és alapítvány székhelye egyaránt Erzsébetvárosban található, ezért egy ottani helyszínt kerestünk erre az ünnepi alkalomra. Így vált megszentelt hangversenyteremmé a Fasori evangélikus templom október 23-án, délután 5-kor.

Az ünnepi köszöntőt Szűcs Balázs, Erzsébetváros civil szervezetekért, egyházi és kulturális életéért felelős alpolgármestere tartotta. A közönség soraiban helyet foglalt dr. Mindszenty Zsuzsánna Liszt-díjas karnagy, a KÓTA elnöke is. A koncertet meghallgatók létszáma azonban messze túlmutatott a személyesen megjelentek számán, hiszen sikerült streamelnünk, azaz élőben közvetítenünk az eseményt. Ez azért volt különösen örvendetes, mert a hamarosan a 85. születésnapját ünneplő énekkar számos régi, már nem aktív tagja és szimpatizánsa nem jön el járvány idején a koncertre, viszont részese lehetett egy nagyszerű fellépésnek.

Németh Zsuzsanna, a kórus Artisjus-díjas és a Pro Artis Erzsébetváros díjjal kitüntetett karnagya a megemlékezéshez illő programot állított össze, amely Kodály Szép könyörgésével kezdődött. Balassi Bálint imája után az 1956-os eseményekhez közvetlenül kapcsolódó Kocsár-mű szólalt meg, az 1957-ben keletkezett Kányádi Sándor-verset megzenésítő Könyörgés tavasszal. Kodály Zoltán fenséges Sík Sándor Te Deuma zárta a magyar nyelvű művek sorát, majd Tillai Aurél Lauda Sionja következett. A fiatal Horváth Márton Levente darabjai népszerűek az énekkarok körében, hiszen letagadhatatlanul 21. századiak, ugyanakkor kellemes és amatőrök számára is elsajátítható zenék. Az ő opuszai közül ezúttal az O salutaris hostia és az O vos omnes került be a programba. Ezt a litván Vytautas Miškinis elbűvölő harmóniákkal megkomponált Gloriosa dicta suntja követte. A műsor végére került két lett eredetű kompozíció. Ēriks Ešenvalds Lux aeterna, a holtak örök nyugalmáért fohászkodó műve, amely a 64 éve történt események utolsó napjaira rímelt. S végül Pēteris Vasks Teréz anya megható imáját megzenésítő dallamai csendültek fel: The Fruits of Silence (A csend gyümölcsei). Az orgonaszólamot Endreffy Attila játszotta.