NOVITAS DELECTAT
Az évadzáró koncertünknek „A változatosság gyönyörködtet” ókori szállóige variánsa lett a címe. Euripidész görög bölcs mondata Cicero latinra fordításában terjedt el nálunk is, a „varietas” kulcsszóval. Az esztétika egyik tétele alakult így át: nem csupán a változatosság, hanem az újszerűség is kiválthatja a különleges hatást
A szállóige variálása egyszersmind szójátékként önmagát is igazolja: a „változatosság” is megváltoztatható… A rendezvényünk mindemellett több ponton is különleges, ahogy az alcímben jeleztük, „repertoárbővítő” volt. Két mai magyar zeneszerző volt a vendégünk, Gárdonyi Zsolt és Horváth Márton Levente, a műsort az ő műveik képezték. Házigazda pedig dr. Szabó Balázs zenetörténész volt, aki a szerzőkkel a számok előtt vagy után beszélgetést folytatott az alkotókról és a művekről, ílymódon a közönség betekintést nyerhetett a zeneművészet egyes titkaiba. A hallgatóság pedig két műsorszámhoz kottát is kapott, így ők is énekelhettek a kórussal együtt, aktív szereplőkké válhattak.
Az elhangzó alkotások közös jellegzetessége volt a mindenkihez szólás szándéka, az alkalmazott zene és ehhez igazodóan a dallam egyedi feldolgozása. A fiatal Horváth Márton Levente művei az egyházzene keretein belül születtek, bennük a lírai lebegés dominált, egyszerű hangvilággal – a kortárs észt Arvo Pärt gregorián jellegű zenevilágát emlékezetünkbe idézve. Az idősebb generációt képviselő Gárdonyi Zsolt melódiái több szférából érkeztek, nevezetesen a reneszánsz népénekből, a magyar népdalból és az amerikai spirituálékból, közülök az egyik a jazz stílusában. Ő a nemzetközi zenei életnek is jelentős képviselője, sőt a zenetörténet folyamatát áttekintő művet is írt (Hubert Nordhoff szerzőtárssal) német nyelven, a szakkönyv magyar fordításban 2012-ben jelent meg nálunk Összhang és tonalitás címmel.
Tóth Anna zenetörténészünk ezen a délutánon csak a bevezetőt mondta el. Karnagyunk most is – immár huszadik éve – Németh Zsuzsanna volt.
BUDAPESTRŐL ALSÓ-SZÁSZORSZÁGBA
Az előzmény: tavaly egy hazánkba készülő német kórus magyar partnert keresett a Szent István Bazilikában tervezett hangversenyére. Vezetőségünk (nevezetesen Tóth Anna) elsőként válaszolt a felkérésre. Le is bonyolódott a közös koncert, de folytatása is lett: meghívtak bennünket az idei „Symphonisches Frühlingskonzert” elnevezésű, „Es lacht der Mai” (‘kacag a május’) jelmondatú, április utolsó napjaiban sorra kerülő programsorozatra. Az apropó: ezen a német területen még fenntartják a tavaszi megújulást egykori kelta mítoszokban megörökítő Walpurgis-éj emlékét, és ezt a hagyományt dolgozta fel Mendelssohn Die erste Walpurgisnacht c. alkotásában, 1832-ben, amelynek előadására természetesen vállalkoztunk.
A rendező intézmény, a Konzertchor der Singakademie Niedersachsen a Németországban évszázadok óta erős zenekultúra hagyományait ápolja, de immár másfél évtizede célzottan és számos úton-módon az európai kultúrák kapcsolatát is. Ennek jegyében alakult ki a most odakint, négy nap alatt többször elhangzó műsorunk is.
A hangverseny első részében a magyar zene szólalt meg német és magyar előadóktól: a helyi ifjúsági zenekar (Junges Philharmonisches Orchester Niedersachsen, a karmester Claus-Ulrich Heinke) Liszt Ferenc II. magyar rapszódia c. művét játszotta el, utána a Budapesti Vándor Kórus adta elő a cappella műsorát, legvégül pedig a magyar és a német kórus együtt énekelte el Kodály Zoltán zenekaros Kállai kettősét, Németh Zsuzsanna vezényletével. A második részben pedig Mendelssohn-művek következtek: előbb egy szólista énekelt a jeles romantikus zeneszerzőtől dalokat, majd következett a nagyszabású műsorszám: Mendelssohn Az első Walpurgis-éj című oratorikus kompozíciója, ugyancsak együttes előadásban, a karmester ekkor Claus-Ulrich Heinke volt. A magyar-német műsor, valamint a német és magyar zenészek-énekesek együttműködése a nemzeti kultúrák erősítését és az összetartozás szellemét egyszerre szolgálta. (Eszünkbe juthat: a Budapesti Vándor Kórus a németországi fellépését megelőzően, alig tíz nappal korábban egy lett énekkarral tartott közös hangversenyt Budapesten.) Ez a németországi utunk számos ok miatt is különlegesen tartalmasra és emlékezetesre sikeredett. Mindenek előtt azért, mert kiemelkedő műveket énekeltünk: a már megnevezetteken kívül, az a cappella műsorunk közepén Kocsár Miklós Könyörgés tavasszal c. kórusműve hangzott el, de a vallási tárgyú műveinkkel és a népdalfeldolgozásainkkal is osztatlan sikert arattunk. A közönség szép száma is növelte egyrészt az igyekezetünket, másrészt utóbb az önbizalmunkat, és a kapott elismerés – vastapssal és hozzáértőktől is érkező szóbeli dicséretekkel – szintén gazdagított bennünket, meg az is, hogy impozáns helyszíneken énekelhettünk. Mindehhez hozzátehetjük: nagyvonalú és roppant szíves vendéglátásban volt részünk: családok szállásoltak el minket, mindennel elláttak; a német polgári világ már igen magas szinten áll és él, eleve tisztelnek bennünket, nyitottak, nemes célokra vállalkoznak. Végül a helyszínekről: Hildesheimben laktunk; Hannoverben az Eilenriedestift nevű intézmény színháztermében próbáltunk és ugyanitt tartottunk nyilvános főpróbát. Az első teljes koncertünket egy középkori hangulatú, Mandelsloh nevű kisebb település Szent Osdagról elnevezett templomában tartottuk. Kirándultunk a festői Harz-hegységben; útközben láttuk pl. Launthenthal középkort idéző hangulatos házait, a tóparti Hahnenklee utcáin április 30-án délben már készültek az esti Walpurgis-rendezvényekre; látogatást tettünk a viking kort idéző fatemplomban; fellibegőztünk a Bockberg nevű hegycsúcsra (amelyet az Utazás a Harz-hegységben c. útilevél-gyűjteményében Heine is magasztalt). Bejártuk a régi, stílusos épületekben kivételesen gazdag Goslar városát, és ennek császári palotájában kerül sorra az utolsó hangversenyünk. De ahol alkalom nyílott rá, másutt is énekeltünk: templomokban, városházán, szabadtéren…
SALVE LATVIA!
Április 15-én, hétfőn este közös koncertet adtunk a fasori evangélikus templomban a Lettországból érkező, Burtnieks nevű vegyes karral, amely nemzetközi kórusversenyre jött Budapestre. Már találkoztunk velük, amikor két éve mi vettünk részt a hasonló rigai rendezvénysorozaton. A kapocs a két énekkar között a lett származású kórustársunk, Kalṇina Sallija, aki most a tolmács szerepét is ellátta. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével a budapesti lett konzul is, több munkatársával.
A vendég kórus XIX. és XX. századi otthoni szerzők műveit énekelte a szép számú közönség előtt, karnagyuk Egils Lipšāns. Mi, főpróbaként is, a másfél hét múlva sorra kerülő németországi útunkra begyakorolt kortárs magyar darabokat énekeltük el, Németh Zsuzsanna vezetésével. A záró közös szám a lett Ēriks Ešenvalds Lux aeterna c. műve volt. A műsort most is Tóth Anna vezette.
A hangverseny után svédasztalos fogadást adtunk a letteknek a szomszédos gimnázium dísztermében, visszaadva rigai vendégül látásunkat. A hangulatot a repertoárunkból felújított, lett nyelvű „Ģērbies, saule sudrabota” című és kezdetű népdalfeldolgozás előadásával alapoztuk meg.
Reméljük, látjuk (és halljuk) még egymást…
RANDEVÚ A ROMANTIKÁVAL
Kórusunk a fenti címmel rendezett hangversenyt március 23-án a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium disztermében. Három másik énekkart is meghívtunk, mindegyik elfogadta a felkérést.
A romantika a köztudattal ellentétben korántsem csupán korstílus, hanem mindenek előtt életérzés – hangsúlyozta bevezetőjében Tóth Anna, zenetörténészünk -, sőt napjainkban is születnek ilyen alapú műalkotások. Az eszményeket juttatja érvényre, elsősorban a szabadságot. A zenében kulcselemei a XIX. században előtérbe kerülő nemzettudat, a természeti szép és az istenhit. Mindezt az elhangzó kórusművek több ponton illusztrálták.
Első vendégünk a Bárdos Lajos által 1941-ben alapított Budapesti Kórus, legendás karnagya volt három évtizeden keresztül Forrai Miklós. Számos kórustaguk azóta is énekel, most Uzsaly Bence András vezetésével. Előbb a XIX. századi Rheinberger Adventi motetták című összeállításából adtak elő részeket, majd a férfikaruk Schubert La pastorale al prato c. darabját adta elő.
Az Óbudai Egyetem Vegyeskara volt a legfiatalabb fellépő énekegyüttes: tíz éve alakult, karnagya ismerősünk, Baranyai Anna. Előbb vallási témájú műveket énekeltek (a kortárs Orbán Györgytől: Nunc dimittis; a XIX. századi Brucknertől: Locus iste), utoljára a Saint Saens-tanítvány Fauré varázslatos Les djinns (dzsinnek) c. művét szólaltatták meg, zongorakísérettel.
A Gaude Kórus Göd városi énekkaraként alakult másfél évtizede, most Földvári Mátyás vezeti. Négy vadonatújan megtanult műsorszámot hoztak: a romantika klasszikusai közül Schumann nyári dalát (Sommerlied), Mendelssohntól pedig ugyancsak a természet szépségeit szólaltatták meg: a csalogány énekét (Die Nachtigall) és a májusi dalt (Mailied). Záró műsorszámuk egy Distler-motetta volt a XX. század első feléből: Lobet den Herren.
A Budapesti Vándor Kórus is előadott Mendelssohn-művet (Denn er hat seinen Engel). Bruckner Ave Mariája mellett kortárs kórusműveket is énekeltünk: Horváth Márton Leventétől a bibliai fogantatású O vos omnes c. darabot és Ole Gjelo Northern Lights című számát, amelyben a norvég zeneszerző hazaérkezése Oslóba, a természeti látvány varázslata, az istenhit és a szerelem együtt szólal meg, mindezek együtt, a zeneművészet révén. Karnagyunk: az Erzsébetváros Önkormányzata által március 15-én kitüntetett Németh Zsuzsanna.
Befejezésüé a négy vegyeskar a közönséget közrefogva Mendelssohn Am Neujahrstage c. darabját énekelte. Tóth Anna Bevezetőjében Mendelssohnt idézte: a természeti zene az, amikor négy ember együtt megy sétálni, miközben magukban hordozzák a zenét. Most négy énekkar vitt sétálni másokat…
CEGLÉDBERCELI KIRÁNDULÁS
Január 19-én a kórus Ceglédbercelre volt hivatalos, ahol az impozáns küllemű művelődési központban énekelt. A koncerttel nemes missziót igyekezett teljesíteni a szervező-ötletgazda Sassné dr. Berényi Eszter, a Vándor Sándor–Révész László Emléke Alapítvány elnöke, aki egyébként ceglédberceli lakos.
A település egyike azoknak a német nemzetiségi községeknek, ahol különös gonddal ápolják a helyi hagyományokat, legyen szó német vagy magyar eredetű kultúráról. A műsor első része a német nemzetiségi hagyományok előtt tisztelgett, amikor a helyi és környéki művészeti neveléssel foglalkozó intézmények növendékei léptek fel. Magától értődően a fúvósok dominálták a terepet, hiszen e zenének jellegzetes együtteseit különböző fúvós hangszerek alkotják. Üde színfolt volt a ceglédberceli óvodások Schmetterling Tánccsoportja, amelyben az eredetit pontosan rekonstruáló népviseletben, igazi sváb zenére lépdeltek a kicsik.
A délutáni eseményt a Budapesti Vándor Kórus blokkja zárta, amelyben első sorban magyar népdalfeldolgozások szólaltak meg. Elsőként Gárdonyi Zsolt Erdő, erdő című, a külföldön élő magyar komponista honvágyát is tolmácsoló darabja, majd Bárdos Lajos két népdalszvitje, a Széles a Duna és a Szól a doromb. A záró műsorszám Karai József Vidám nótája, a cigány népdalokat virtuózan adaptáló műve volt.
HANGVERSENYÜNK
Június 16-án, szombaton délután tartottuk az évadban utolsó bérletes hangversenyünket a díszes Nádor teremben. A rendezvénynek az adott különös rangot, hogy mintegy három hét múlva Izraelbe utazik a kórus. A mostani műsorszámokat is a külföldi hangversenyeinkre készülve válogattuk össze.
A magyar népdalok világából Bárdos Lajos két feldolgozását, a Széles a Duna és a Szól a doromb című összeállítást hallhatta most a közönség, és hallhatják majd Izraelben is. A folytatásban a magyar kórusirodalom közelmúltjának és jelenének kiemelkedő képviselői szólaltak meg: Tillai Aurél (Lauda Sion) Kodály Zoltán (Adventi ének, ill. Sík Sándor Te deuma), valamint Balázs Árpád (O Maria), Csemiczky Miklós (Pater noster) és Sári József (Alleluia). Lezárásul egy izraeli szerző, Gil Aldema könnyed, játékos dalát énekeltük (Ashira lididai). Kórustársunk, Endreffy Attila a műsor közepén orgonán játszott, Pikéthy Tibor G-dúr toccata című alkotását adta elő.
A műsorvezető most is Tóth Anna volt, a kórust most is Németh Zsuzsanna vezette. A közönség soraiban számos régi ismerősünket láttuk viszont, köztük a Budapesti Vándor Kórus több egykori, már nem aktív tagját is. És most köszöntünk el Christiane Müllertől, aki másfél éven át énekelt velünk, de most visszatér Ausztriába.