November 4-én a Szent Margit Gimnázium dísztermében szerepeltünk a Budapesti Művelődési Központ rendezvényén, amelynek apropója idén Kodály Zoltán születésének 130. évfordulója volt. Felléptek itt rajtunk kívül régi ismerőseink, a Bárdos Lajos Vegyeskar, valamint a Fővárosi Énekkar is; az összekötő szöveget ezúttal is Zelinka Tamás mondta el. November 11-én pedig az Aranytíz Kultúrház Tolnay Klári termében adtuk elő műsorunkat az 1968-ban alapított Semmelweis Kamarazenekarral együtt, a „Bontsd ki a kedvem” című programban. Tóth Anna zenetörténész amellett, hogy ezt az itteni műsorunkat is összeállította és vezette, énekelt is a mi kórusunkban, sőt hegedült is a SOTE együttesében, minthogy mindkét együttes állandó tagja. A zenekar saját műsorában is kizárólag magyar művek, népdalkincsünk feldolgozásai szerepeltek.
Kórusunk első száma mindkét nap Bárdos Lajos II. népdalrapszódia című összeállítása volt, betanította és vezényelte kórusunk tenor szólamának vezetője, az ELTE ének- zenetanári és karvezetés szakán végzős Bati Zoltán. A másik két műsorszámunkat mindkét alkalommal Németh Zsuzsanna karnagyunk dirigálta. Bárdos Lajos műve — címének megfelelően — szélsőséges hangulatok hullámzásait mutatja be, és a paraszti élet jellegzetes helyzeteit villantja fel. Kodály Zoltán legnagyobb szabású népdalfeldolgozása a Mátrai képek, amelyet a mester kizárólag e hegyvidék népdalai alapján komponált. Ebben a vegyes kari műben előbb a térség híres betyára, Vidróczky életének kulcsmozzanatai szólalnak meg balladai tónusokban, majd az „Elmegyek” téma szomorúsága, fájdalmai hangzanak fel, és őket váltja fel egy kirobbanó jókedvben kicsúcsosodó, lakodalmas tánckavalkád. Kodály Zoltán Kállai kettős című hasonló felépítésű és tartalmú népdalszvitje méltán szerepelt a Magyar Állami Népi Együttes Ecseri lakodalmas című világhíres műsorában is; ennek eléneklése is ritka élmény. November 11-én a művet kórusunk és a cimbalmosokkal, klarinétosokkal kiegészült kamarazenekar adta elő; egy héttel korábban Bizják Dóra oldotta meg magas művészi szinten a kíséret feladatát egyedül, zongorán.
E három mű eléneklése akkor arathat méltó sikert, ha mi, az énekesek a hangunkon kívül a tekintetünkkel is, a dobogón alkalmazható gesztusainkkal is élő kapcsolatot teremtünk a közönséggel, és ily módon is segítjük átélni a zenében kifejezett hangulatokat. Reméljük, ez mind a hat produkciónkban megvalósult.
Külön élményt nyújtott a fellépéseink révén személyes kapcsolatba kerülni zenei világunk nagyjaival. Együtt zenélhettünk egy próbán, valamint a második hangversenyünkön a Semmelweis Kamarazenekart vezénylő Liszt díjas Tardy Lászlóval, aki 1966-ban lett — a népdalrapszódiánkat is szerző Bárdos Lajos utódaként — a Mátyás templom karnagya; mellesleg pályakezdőként az akkori Vándor Kórusban is dolgozott betanítóként. Az első hangversenyünkön pedig ott volt a közönség soraiban Bárdos Lajos egyik fia, Daróci Bárdos Tamás, aki mint a Magyar Állami Népi Együttes zenekarvezető karmestere 30 éven át mintegy 400-szor vezényelte azt a Kállai kettőst, amelyet a Szent Margit Gimnázium színháztermében most tőlünk is hallhatott. (Tapsolt!) Sőt: a Semmelweis Kamarazenekar harmadik önálló műsorszámaként a 100 éve született Sulyok Imre egy darabját játszotta, hegedűsei közt a nemrég elhunyt zeneszerző és -tudós lányával.
Következik számunkra december elején: Bati Zoltán diplomahangversenye, valamint a Mikulás-koncertünk.
(Kelecsényi László)