Bérleti hangversenyünk az Aranytíz Kultúrházban

Június 3-án a Budapesti Vándor Kórus bérletének idei második, ismét telt házas hangversenye a műsorszámok előadásán túlmenően a művészet eszközeinek és szerepkörének megvilágítására is vállalkozott. Ennek jegyében a koncert a festőművész Orsovai Valéria tárlatának megnyitásával kapcsolódott össze, aki mellesleg kórusunk szoprán énekese is. A műsor összekötő szövegét Tóth Anna zenetörténész (a Budapesti Vándor Kórus alt szólamának és vezetőségének tagja) állította össze, megszólaltatták a professzori szerepet alakító Varga T. József színművész, az ő tanítványaiként pedig az Erzsébetvárosi Kéttannyelvű Általános Iskola, Szakiskola és Szakközépiskola 9. és 10. osztályos, színi tagozatos növendékei: Oppál Réka, Terjék Patrícia, Gál Anna, Sahin Szelina és Öller Roland (tanáruk Bendzsák István). A zeneszámokat összekötő diskurzust Mozart Luci care, luci belle című notturnója indította el, és megfogalmazódott, hogy a művészet elsődleges célja az utánzás, ezzel együtt a szépségideál ábrázolása, de a mód minden művész és mű esetében sajátos, és nyilván korstílusonként is változik. A XVI. századi spanyol Victoria O Magnum Mysterium többrétű melódiája például lágyabban szólt, a német Pachelbel Singet dem Herrn ein neues Lied c. kétkórusos barokk darabja ünnepélyesen csengett. A reneszánsz művészetből az életélvezet kifejezését maga az angol király, VIII. Henrik Pastyme with Good Company c. dala képviselte, a ritmust Németh Zsuzsanna ARTISJUS-díjas karnagy ezúttal csörgőkarikát rázva irányította. Párhuzamként és egyben ellentétként a firenzei Lorenzo de Medici gunyoros Canto de’Profumieri c. férfikari darabja, az olasz Scandelli Bonzorno Madonna c. madrigálja és a francia Certontól a Piaci pletyka hangzott fel, e legutóbbi franciául, majd magyarul, már a népi kultúra képviseletében. A művészeti ágak kölcsönhatásaira példa volt Debussy A lenhajú lány c. zongoradarabja Deutsch Nórának, a Tóth Aladár Zeneiskola tanárának előadásában, amely mű egy magyar költőt versírásra ihletett, Németh Tibor költeményére pedig Petrovics Emil írt kórusművet: Játszik a szél. A művészet, amely végső soron a szellem műve, a lélek gyermeki tisztaságát hozza mozgásba, de egyes művek közvetlenül a legfiatalabbaknak szólnak, és ők is adják elő azokat. Brahms Gyermek-népdalok c. összeállítását a műsor második részében a wekerlei Kós Károly Általános Iskola alsós kórusa énekelte, karnagyuk Bati Zoltán, tenor szólamvezetőnk, zongorán ismét Deutsch Nóra kísért. Majd ő még egy zongoradarabot játszott, Debussytől A néger baba táncát, a ragtime műfajában. A koncert utolsó műsorszáma Bárdos Lajos viharos látomása volt a harag napjáról: Libera me. Az előadókat köszöntő vastaps után tombolahúzás következett: a fődíj Orsovai Valéria Tulipánok című csendélete volt. Mindezt támogatta a Budapesti Művelődési Központ, a Nemzeti Kulturális Alap, az AltCash Kft, az Erzsébetvárosi Önkormányzat és a Baross Gábor Oktatási Központ, valamint az Aranytíz Kultúrház.