Előttünk álltak az utódok – gratulálunk nekik!

Az utolsó pillanatban pótszékeket kellett berakni az Aranytíz Kultúrház Tolnay Klári Színpadának nézőterére, annyi érdeklődőt vonzott a kórus első bérleti hangversenye, amelyen a köztünk éneklő muzsikus, vagy zenével elkötelezetten foglalkozó fiatalok vezényeltek, és/vagy szólóztak. A közönséget Tóth Anna köszöntötte és búcsúztatta, a műsorvezetés feladata ezúttal a másodéves muzikológus hallgató Könyves-Tóth Zsuzsannára hárult. A rendkívül színes programkínálatban mindenki megtalálta a kedvére valót, így minden fellépő nagy tapsot kapott. Volt, aki az „igazi” színházi jelmezben megjelenő Papageno-áriát szerette legjobban (Bati Zoltán énekelte, Deutsch Nóra kísérte zongorán), másnak a Bangó Viktória (és Kovács Balázs) által megszólaltatott Gershwin-dal tetszett, sokak dicsérték a Harmat László (és Kovács Balázs) előadásában életre kelő Bach-áriát a Magficatból, valamint Berényi Eszter (és Deutsch Nóra) kitűnő Schubert-interpretációját. Különleges színfolt volt a Bajnok Zsuzsanna és Szemes Tünde féle fuvola-klarinét duó (Kreutzer: Duetto), amit szintén nagy taps követett. Az utolsó szólót a zongorista Deutsch Nóra jegyezte, aki előbb zongorakísérőként, majd Chopin e-moll posthumus keringőjének előadójaként tett tanúbizonyságot kiváló muzsikus kvalitásairól. A „kiskarnagyok” fantasztikus módon megállták helyüket, ahogy maga a kórus is. Szinte minden produkció után elmondhattuk, hogy „na, ennél jobban nem is sikerülhetett volna”. Gárdonyi Zoltán súlyos akkordpillérein nyugvó Áldott legyen az Istennek a neve (Berényi Eszter), a szólamok között deklamáló, fényes akkordban záró Kodály Naphimnusz (Péterffy Piroska), John Rutter zongorakíséretes, dallamos imája, a The Lord Bless you and Keep You (Bangó Viktória), Stanford elbűvölő, késő romantikus lakodalmi madrigálja, a Shall We Go Dance? (Sass Boldizsár), az 1960-as születésű Urmas Sisask Észt miséjének megtévesztően klasszikus harmóniákra épülő Sanctusa (Kovács Balázs), Gárdonyi Zoltán lágyan hullámzó elmúlás-korálja, a Szívemnek kősziklája (Harmat László), Dobri Hrisztov fergeteges Legénybúcsúja (Bajnok Zsuzsanna), végül Bárdos Lajos a siratótól a lakodalmi forgatagig minden tempót, ritmust és hangulatot bejáró Második népdalrapszódiája (Bati Zoltán) mind megtalálta a maga autentikus hangvételét, tempóját, kifejezésmódját. A produkciókat tetszéssel fogadták a fellépők hangversenyre meghívott és jelen lévő egykori tanárai – Igó lenke, Erdős Ákos, Sapszon Ferenc, Schmiedt Annamária, Hantos Andrea és Köteles György – is. A hangverseny igazi ünnep volt, ahol a fellépők virággal köszöntötték a szakmai és szervező munkát irányító Németh Zsuzsanna Artisjus-díjas karnagyot, a Budapesti Vándor Kórus művészeti vezetőjét.

(Tóth Anna)