Az évadzáró koncertünknek „A változatosság gyönyörködtet” ókori szállóige variánsa lett a címe. Euripidész görög bölcs mondata Cicero latinra fordításában terjedt el nálunk is, a „varietas” kulcsszóval. Az esztétika egyik tétele alakult így át: nem csupán a változatosság, hanem az újszerűség is kiválthatja a különleges hatást. A szállóige variálása egyszersmind szójátékként önmagát is igazolja: a „változatosság” is megváltoztatható…
A rendezvényünk mindemellett több ponton is különleges, ahogy az alcímben jeleztük, „repertoárbővítő” volt. Két mai magyar zeneszerző volt a vendégünk, Gárdonyi Zsolt és Horváth Márton Levente, a műsort az ő műveik képezték. Házigazda pedig dr. Szabó Balázs zenetörténész volt, aki a szerzőkkel a számok előtt vagy után beszélgetést folytatott az alkotókról és a művekről, ílymódon a közönség betekintést nyerhetett a zeneművészet egyes titkaiba. A hallgatóság pedig két műsorszámhoz kottát is kapott, így ők is énekelhettek a kórussal együtt, aktív szereplőkké válhattak.
Az elhangzó alkotások közös jellegzetessége volt a mindenkihez szólás szándéka, az alkalmazott zene és ehhez igazodóan a dallam egyedi feldolgozása. A fiatal Horváth Márton Levente művei az egyházzene keretein belül születtek, bennük a lírai lebegés dominált, egyszerű hangvilággal – a kortárs észt Arvo Pärt gregorián jellegű zenevilágát emlékezetünkbe idézve. Az idősebb generációt képviselő Gárdonyi Zsolt melódiái több szférából érkeztek, nevezetesen a reneszánsz népénekből, a magyar népdalból és az amerikai spirituálékból, közülök az egyik a jazz stílusában. Ő a nemzetközi zenei életnek is jelentős képviselője, sőt a zenetörténet folyamatát áttekintő művet is írt (Hubert Nordhoff szerzőtárssal) német nyelven, a szakkönyv magyar fordításban 2012-ben jelent meg nálunk Összhang és tonalitás címmel.
Tóth Anna zenetörténészünk ezen a délutánon csak a bevezetőt mondta el. Karnagyunk most is – immár huszadik éve – Németh Zsuzsanna volt.