A Budapesti Vándor Kórus kórustalálkozót rendezett március 9-én az Aranytíz Kultúrház Tolnay Klári Színpadán. A műsor címe azt jelzi: az eredeti bujdosó ének szövegével ellentétben nem kényszerülünk máshova, itthon kell és lehet kultúránkat művelni.
Népdalkultúránk világának alapos bemutatása volt a célunk. A műsort most is vezető Tóth Anna zenetörténész bevezetőjében felvázolta Bartók és Kodály 1905-ben kezdődő népdalgyűjtő munkásságát. Ők az addig ismert magyar népzene (verbunkosok, cigányzene, nóták, zeneszerzői feldolgozások stb.) helyett egyenesen az akkor még élő ősi hagyományokhoz fordultak, az akkor még énekelt „parasztdalok”-at gyűjtötték, fonográffal járva vidékeinket, sőt nem csupán a magyarok körében, hanem a Kárpát-medence egészében, a szomszédos népek zenéjét is kutatták és ápolták.
A hangverseny nézői ezúttal is kivetítőn láthattak illusztrációkat: a műsorszámok lelőhelyét térkép mutatta, az adott tájegység népviseletét pedig képek.
A műsorban a legeredetibb hangon egy kislány énekelt: a székesfehérvári Ciszterci Szent István Gimnázium ifjú növendéke, Mészárovits Szonja Fejér megyei dalcsokrot adott elő. Erős, tiszta hangú, póztalan éneklése vastapsot kapott. Iskolatársai közül előbb Rumony András és Gabnay Máté bukovinai népdalokból összeállított anyagot énekelt, majd a Pacsirták nevű népdal-együttesük cigánydalokat szólaltatott meg gitár- és ritmuskísérettel (ez utóbbiakat stílusosan kanalak és tejeskanna hangjai szolgáltatták). Népdalfeldolgozásokat is hallhattunk a székesfehérvári gimnazistáktól, a lánykaruk Kodály Zoltán Felvidéken gyűjtött dalaiból a Zöld erdőben c. művet énekelte, vegyes karrá kiegészülve pedig Bárdos Lajostól a Dana-danát adták elő. Az kórus karigazgatója Vadányi Orsolya, aki a tavalyi karvezetői kurzusunkon vendégünk volt.
Ugyaninnen volt régi ismerősünk Szeimann Zsuzsanna, aki erre a műsorra a tatabányai Bárdos Lajos Vegyes Karát hozta el. Sorrendben ők léptek föl elsőnek. Előbb Kodálytól hangzott el az erdélyi anyagból összeállított Túrót eszik a cigány és a Nagyszalontai köszöntő. Bárdos Lajos művei következtek: a Széles a Duna, majd a gyimesi eredetű Falu végén, a férfiak pedig játszottak, derűs meglepetést keltve az elhangzó strófákhoz mókás ábrákat emeltek a magasba. Műsorukat a moldvai eredetű A pünkösdi rózsával zárták, Daróczi Bárdos Tamástól.
Kisgyerekek is felléptek a pódiumra: a pestszentlőrinci Szivárvány Óvoda Huncutka csoportja (Kun Zsuzsanna és Tóth Benjámin Péter óvodapedagógusok vezetésével) tavaszváró dal- és verscsokrot mutattak be, köztük pl. a Nyitra megyéből származó Sardó, jöjj el télkergető dallal és a Bújj, bújj, zöld ág című tavaszváróval.
Utolsónak lépett fel a Budapesti Vándor Kórus; Németh Zsuzsanna karnagy vezetésével a Mátrai képeket énekeltük Kodály Zoltántól.
A záró összkari szám előtt kórusunk az immár harmadik alkalommal kiadott, VÁN-DO-RÉ című, gyerekeknek készített zenei foglalkoztató füzetének legjobb megoldóit jutalmazta, tárgynyereménnyel vagy a Müpába szóló hangversenyjeggyel, a díjazottak választása szerint. Zenepedagógiai tevékenységünk a gyerekek zenei ismereteinek és a zenéhez fűződő kapcsolatának erősítését szolgálja.
Befejezésül Kodály Zoltántól az Esti dal csendült fel, vezényelt Murányi Ferenc.
Bartók és Kodály népdalgyűjtő tevékenységét az első világháború kitörése megakasztotta, de kezdeményezésük folytatókra talált. Ma már ősi anyagot alig lehet gyűjteni, de énekelni, előadni a dalokat és a feldolgozásokat annál inkább, és nem csupán Kodály jubileumi évében. Erre vállalkozott ezúttal is ennek a műsornak a megszervezésével és sikeres lebonyolításával a Budapesti Vándor Kórus.