A Budapesti Vándor Kórus a 2014-ben kapható legmagasabb fokot, a „Hangversenykórus” minősítést kapta április 5-én, az erzsébetvárosi ERöMŰVHÁZ dísztermében tartott minősítő hangversenyén.
A zsűrit alkotta: dr. Márkusné Natter-Nád Klára, a Magyar Kodály Táraság és a KÓTA elnökségi tagja, valamint Somos Csaba Liszt-díjas karnagy, ugyancsak KÓTA elnökségi tag.
Somos Csaba a zsűri véleményét összegezve csodálatosnak nevezte a művészi teljesítményünket, hosszan méltatta sokoldalú, korántsem csupán a koncertek tartására szorítkozó tevékenységünket, majd mind a nyolc műsorszám előadását részletesen elemezte.
Az elsőnek megszólaló kétkórusos barokk mű (Pachelbel: Singet dem Herrn ein neues Lied) már megmutatta hanganyag és hangminőség terén vegyeskarunk képességeit. Victoria XVI. századi O magnum mysterium c. darabja a finom áhítatot szólaltatta meg. Ezután — még mindig az egyházi zene világából — kortárs magyar szerzők modern szerzeményei következtek: Orbán György Ave Maria, Csemiczky Miklós Pater noster és Tillai Aurél Lauda Sion c. kórusművei. Megszólaltattuk most is az énekkarunk által rendezett megzenésítési versenyünk eddigi két győztes alkotását: Szilágyi Miklós Tavasz c. kompozícióját (Kányádi Sándor versére) és Kazai Ágnes A kő és az ember című alkotását (a költő Weöres Sándor). Záró számunk Kodály Zoltán monumentális, a maga nemében páratlan népdalfeldolgozása, a Mátrai képek volt, ihletett és egyedi előadással.
A sokrétű és változatos műsort a konferáló Tóth Anna zenetörténész kórustagunk tovább gazdagította a szerzőkről és a művekről mondott információkkal.
Dr. Márkusné Natter-Nád Klára, a zsűri elnöke is köszönetet mondott a hangversenyért, az azt megalapozó munkánkért. Ő is és természetesen Somos Csaba karnagy úr is tisztában van azzal, hogy
- egy többgenerációs, az élet sokféle területéről verbuválódott énekkar mennyi munka, önfeláldozás árán juthat el oda, hogy olyan hangversenyt énekeljen végig, amelynek műsora minden megalkuvástól mentes, nagyszabású és változatos;
- amelyben a leginkább alapvető, és egyben legnehezebben megvalósítható technikai elvárás, a tiszta intonálás a zsűri (folyamatos hangvilla-kontrollt követő) megállapítása szerint 99%-ban létrejött;
- amelynek kapcsán Somos Csaba, a Rádióénekkart éveken át vezető karvezető azt mondta, hogy olyan „klasszikus” nagyvegyeskari mű esetében, mint amilyen például a Mátrai képek, azonnal meg lehet ismerni, ha azt a Budapesti Vándor Kórus énekli, annyira jellegzetes az együttes hangszíne. Ennél nagyobb szakmai elismerést kórus, főleg amatőr kórus, nemigen kaphat.
Németh Zsuzsanna Artisjus-díjas karnagyunk válaszában az igényes munka fontosságát hangsúlyozta. Ennek része a próbákon való folyamatos részvétel, a darabok egyenkénti felmondása nem utolsó sorban azzal a céllal, hogy a biztos tudás birtokában a pódiumon állva a muzsika megteremtésével, formálási, dinamikai finomságokkal lehessen foglalkozni, mert ezek a közönséget magával ragadó katarzis alapfeltételei.
Óriási élmény volt ez mindannyiunknak. Maga a koncert, amelynek szinte minden pillanatában éreztük, hogy „kezünkben” (helyesebben torkunkban) vannak a darabok. Éreztük, hogy formálható a kórus, hogy megvalósulnak az óhajtott és a karnagy által irányított dinamikák, tempók és tempóváltások. Magunkon éreztük a közönség figyelmét, szeretetét és tetszését. A végén nem is akartak leengedni minket a színpadról. De a Mátrai képek után már csak szóban tudtuk megköszönni a tetszésnyilvánítást. Azt viszont szívből és boldogan tettük.